Részeg hajó (1871)

A hajó nagy múltú toposza az irodalomnak. Már a görögöknél a vándorlás, a szeszélyes sors, az élet tengerén való utazás és a lélek szimbóluma.

A címadás megszemélyesítő. A részeg jelző a hánykolódó hajó képét idézi, ugyanakkor a részegség állapotához kapcsolható asszociációkat hív elő (féktelenség stb.). A vers a tapasztalás története.

A vers alanya a megszemélyesített hajó. Monológjában a saját történetét mondja el. A beszédmód rapszodikus. A versben a hajó azonosul az őt sodró közeggel, a tengerrel, amelynek kiszolgáltatottja. Az elragadtatott hang elbizonytalanodik, azután önvádba, öngyűlöletbe fordul, teljesen elveszetté válik.

A vers alapmotívumai a víz és a hajó. A víz hagyományosan az élet bölcsője, az eredet, a megtisztulás és a végtelenség szimbóluma (tenger). A hajó útja során lassan elhagyja a lapátot, a horgonyt, és a végtelen vizekre sodródik.

A beszéd folyamatos, asszociatív történetmondás. Nagyszabású mitológiateremtés jellemzi. A versben a képiesség és az érzékletesség dominál. A képeket (látomásokat, hallucinációkat) a hajó tudata vetíti ki. A képalkotás szürrealisztikus, mitologikus hatású.

Szerkezet: lassú indítású, fokozatosan felgyorsuló, újra lelassuló, az áramlásokat követő (hullámzó) ritmus.

1–5. vsz.: elbeszélő múlt, a teljes szabadulásig, a horgony leválásáig;

6. vsz.: fordulópont – „Azóta…” – jelen;

8–14 vsz.: megélénkülő képzuhatag, (láttam, hallottam, mentem, rohantam, találtam, láttam stb.) emelkedő lendület – múlt

15. vsz.: elbizonytalanodó hang, innen fokozatosan a kiábrándulás, pusztulás, rothadás képzetei uralkodnak – jelen

18. vsz.: a beszélő magára mutat, a vers végéig elhatalmasodik rajta az önvád. A tapasztalás már nem a legfőbb érték.

24. vsz.: kis nosztalgia egy tócsa után, kinagyított apró mozzanat (Európa), papírhajó vízrebocsátása, kisfiú – az újrakezdés lehetetlensége.

25. vsz.: a zárlat összegző. A mindent látni, megélni, mindent kiinni és kifejezni ars poeticáját kérdőjelezi meg.

Verselése jambikus. A szakaszok négysorosak. Keresztrímek (a-b-a-b).

Elbocsátó szép üzenet

Az utolsó időkben Ady és Léda rengeteget veszekedtek, s már mindketten tudták, ha szerelmük talán nem, de az egyesek számára oly megbotránkoztató kapcsolatuknak hamarosan vége. 1912-ben Léda Pestre utazott, és kierőszakolt egy utolsó találkozót, ám sok sikere nem volt. Sokáig halogatták mindketten, a végső szót Ady mondta ki a kegyetlen “ Elbocsátó szép üzenet “-tel. Már a második sorban közli, ez már végleges: ” Hát elbocsátlak még egyszer, utószor”. Gyötri benne Lédát, közli, hogy már régóta érlelődik ez a szakítás. Megszégyeníti kapcsolatukat, kegyetlenségében meghazudtolja szerelmüket:

“sohasem kaptam, el hát sohasem vettem”,

s bántó dolgokat vág az asszony fejéhez. Tudhatjuk azonban, hogy kegyetlenségének oka, hogy az asszonyt eltaszítsa magától örökre. Talán még szereti, de már nem tud vele élni. Ám a végszóban talán már eltúlozta a dolgot, hisz azt állítja, hogy Léda volt általa, holott a valóságban az asszonynak köszönhet szinte mindent.

“Általam mert meg én láttalak
S rég nem vagy, mert már rég nem látlak.”

Összefoglalva ez egy kegyetlen szakító vers, amellyel szerelmük véget ér. Igaztalan költemény, amely nemcsak egy asszony megtagadása, hanem szakítás magával a szerelemmel is.

A sport és annak fontossága

"A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze."

                                                                                                         (Szent-Györgyi Albert)

Több millió érvet fel lehetne sorolni azokkal a kérdéssekkel kapcsolatban, hogy miért is jó sportolni, mire jó a sport, vajon mi hasznunk származik abból, hogy rendszeres testmozgást végzünk, stb.

Pár főbb indokot szeretnék leírni ide egy kis vélemény kifejtéssel.

Tehát, a sport nagyon fontos, sőt mi több, meghatározó része az életünknek. Nagyon fontos, hogy milyen sportot választunk magunknak, vagy kiskorunkban a szüleink milyen sportra iratnak be minket. A lényeg az, hogy élvezzük a testmozgást, amit csinálunk és ne egy erőltetett dolog legyen. Többféle sportot kipróbáltam én is kiskoromban, de a focinál maradtam, mert ezt szeretem a legjobban és élvezettel csinálom. Szerintem ez az alapja az egésznek.

A sport egyfajta rendszerességre nevel bennünket, növeli a kitartásunkat, fejleszti a koncentrációnkat, erősíti az állóképességünket és fegyelmezetté, tisztelettudóvá tesz minket. Ezek mind olyan dolog, amit hasznosítani tudunk életünk során és a javunkra válhat majd később. Pl.: Nem késünk majd el a munkából, hiszen épp olyan pontosan oda tudunk majd érni mint az edzésekre, valamint kitartóbbak leszünk az életünk folyamán adódó nehézségek kapcsán.

Amennyiben versenyszerűen űzünk egy sportágat, versenyekben mérettethetjük meg magunkat, amik során tapasztalattal és sikerélménnyel gazdagodhatunk, amik építő jelleggel vannak az önbizalmunkra.

Kikapcsolódásnak sem utolsó szempont. Testmozgás segítségével el tudjuk terelni a gondolatainkat. Én például ha ideges vagyok eljárok futni. Általában segíteni szokott. 

Ezen fontos dolgok mellett, azt is lényeges megemlíteni, hogy a különböző sportok és edzések építő és erősítő jelleggel hatnak a testünk fejlődésére. Ezek által fittebbek, erősebbek és mozgékonyabbak leszünk, jobb alakunk lesz, sportos kinézetünk, és vonzóbbak leszünk a környezetünk számára.

Nagyon sok ember pedig azért kezd hozzá a különböző testmozgásokhoz, mert azok erősítik az immunrendszert, testünk ellenálló képességét a betegségekkel szemben. Ezzel a gondolattal kapcsolatban egy nagyszerű idézet fogalmazódott meg: 

"Az mozgás sok orvosságot pótol, de a mozgást semmilyen orvosság nem pótolhatja!".                                                                                                                            (Hippokratész) 

Lényegében, ezen dolgok miatt gondolom azt, hogy érdemes és kell is sportolni!

Szerintem létezik a szabadság, a szabad akarat is, de a sors és a végzet is. Tudjátok például, hogyan játsszák a bridzset? Kiosztják a kártyákat - szerintem így születtünk. Hogy milyen lapja van az embernek, azt befolyásolja a genetika, a környezet, az idő. Ebben nincs szabadság, nincs választás...

De mint a bridzsben is, az nyer, aki a legtöbbet ki tudja hozni azokból a lapokból, amilyenjei éppen vannak. Ez a szabadság, a szabad akarat, hogy mit kezdünk azzal, amink van.(Feldmár András)

Ez egy nagyszerű idézet és kiválóan hasonlítja a bridzs játékhoz Feldmár András az életet.Teljesen egyetértek azzal, hogy "laposztással" születünk, tehát valamiféle testi és szellemi adottságok adva vannak. Ez teljesen egyértelmű, ezzel kapcsolatban szerintem mindenkinek azonos a véleménye, hiszen a genetika és a környezetünk által/hatására vagyunk azok akik. Arra a mondatra viszont egyáltalán nem egyhangú a vélemény, hogy "Ebben nincs szabadság, nincs választás...". 
Mindenen lehet változtatni, csak kellő kitartás kell hozzá! Nem születik senki sem egyenlőnek. Mindenki más tulajdonságokkal rendelkezik. Valakinek könnyebb, valakinek nehezebb változtatni a különböző dolgain. Elsősorban itt természetesen nem a genetikára gondolok, mert arról sokan nem tehetnek és azon nem is nagyon lehet változtatni, (persze bizonyos mértékben pl.: a testalkatunkat is tudjuk formálni) hanem a szellemi adottságokra, világnézetre és a gondolkodásra. Kellő szorgalommal és alázattal ezeken mind javítani és változtatni tudunk. Persze ennek az ellentéte is megtörténhet amennyiben nem vagyunk alázatosak és szorgalmasak, tehát szellemi képességeink gyengülnek és egyre rosszabb lesz a gondolkodásmódunk is. 
Tehát ebből a szempontból vitatkoznék az idézet írójával.

Az idézet második felébe nem nagyon lehet belekötni. Mindenkinek a saját dolga, hogy mit kezd a maga életével. Bármit mond vagy parancsol valaki, az csak jó tanács. A saját életünk felett teljes mértékbe mi rendelkezünk. Rajtunk áll, hogy elrontjuk vagy esetleg kihozzuk belőle a maximumot. A maximum kihozásához pedig hatalmas szorgalom kell.De az igazságba beletartozik az is, hogy nem feltétlen nyer mindig az, aki a lapjaiból a legtöbbet hozza ki. Van, hogy akármit is teszünk, akármennyire is hozzuk ki a maximumot magunkból, a nagyobb lapok ellen esélyünk sincs. Erre egy nagyon jó példa a genetika...Testnevelés órán nagyon gyakori példa az, hogy egy alacsonyabb diák, ha a végsőkig próbálkozik sem tud olyan magasra ugrani egy magasugrás során, mint a 20-25 centiméterrel magasabb osztálytársa, aki meg sem erőlteti magát. Ez egy elég jelentéktelen példa, de az élet sokkal jelentősebb helyzeteiben is történhet ugyanez velünk.
Nincs ez mindig így, de sajnos ez is benne van a pakliban!

Fontos-e szüleink tisztelete?

Szüleink tisztelete rendkívül fontos. Részben ezáltal tudjuk meghálálni nekik a sok törődést, odaadást és szeretetet amit adtak nekünk az évek során. 

Ez a gyermekek "kötelezettsége" szüleik, nagyszüleik iránt, akik erőt nem kímélve őrködtek feledtünk csecsemőkorunkban, ápoltak minket betegségeink alatt, valamint sok aggodalom mellett álltak ki értünk minden esetben, bármi is történt velünk.

Sajnálatos módon, napjainkban egyre inkább megfigyelhető a gyerekek tiszteletlensége a felnőttekkel szemben. Régen ez nem így volt. 
A közelmúltban (Pl.: szüleink gyermekkorában) élt gyerekek sokkal jobban tisztelték szüleiket, mint manapság. Habár néha ez inkább félelmet, sem mint tiszteletet jelentett, mivel abban az időben egyáltalán nem ítélték el a testi fenyítéssel való fegyelmezést. 
Így a fiatalok néha nem is tiszteletből, hanem pusztán félelemből voltak tisztelettudóak. 
Tehát kijelenthető, hogy a fiatal gyerekek nem azért tisztelik az idősebbeket, mert saját maguk érzik úgy, hogy minimum ezzel tartoznak nekik, HA egyáltalán így viselkednek, hanem mert valamilyen szinten rájuk kényszerítik azt. 
Ezek a gyerekek később rá fognak jönni arra, hogy hogyan is kellett volna viselkedniük, 
de akkor már lehet hogy késő lesz. 

A tisztelet gyermekkorban és ifjúkorban éppúgy kötelező, mint a közép- és idős korban. 
Nincs oly időszak az életben, amikor a gyermekeknek már nem kell tisztelniük szüleiket, 
ez minden fiúra és lányra egyaránt érvényes.

A tisztelet fontosságát támasztja alá a tízparancsolat első parancsa is:
"Tiszteld atyádat és anyádat!".
Az sem véletlen, hogy ez került az első helyre az összes közül. 
Talán azért van ez így mert ez a legfontosabb. Anyánknak és apánknak köszönhetünk mindent amit az élettől kaptunk és ezen dolgok meghálálásának alapja a tisztelet, 
tehát nagyon fontos hogy kellő tisztelettel legyünk szüleink iránt minden esetben.

Fontos-e, hogy legyen példaképünk?

Véleményem szerintem igen. Egy példakép minden ember számára nagyon fontos. 

Két részre osztanám a példaképek fontosságát és választását egy ember életében:

Az első, a legfontosabb példakép választás a kisgyermek korban történik meg. 

Egy ember életében nagyon fontos, hogy legyen kire felnéznie, különösen, amikor még gyerek és a nevelés szakaszában van! Legyen egy felnőtt, aki utat mutat, akit ő elismer, aki jó példa a számára. Ez a személy elsődlegesen az anya és az apa. A gyermek, akár a szivacs, szívja magába a tudást, a viselkedési szabályokat, a tulajdonságokat környezetéből. Öntudatlanul is úgy viselkedik, amit lát maga körül, és amiről azt gondolja, hogy ez jó, ez megfelelő vagy akár menő. Igyekszik ellesni másoktól, főleg családtagoktól, a csodálatra méltó tulajdonságokat, viselkedésmintákat. A személyek, akiket utánozni próbálnak, a példaképek. Azért lényegesek, mert inspirálják, motiválják a gyermeket, de persze ugyanígy el is vihetik egy rossz irányba őket, ezért nagyon fontos, hogy jó példával szolgáljuk gyermekeinknek. 

A második, amikor már kicsit idősebb emberekről beszélünk, akik maguk választják meg a példaképüket. Ők az élet valamely pontján kiemelkedőek szeretnének lenni, éppen munka választás előtt állnak vagy csak egyszerű tanácsra van szükségük. Ilyenkor jól jön mindenki életében egy példakép, akire fel tudunk nézni, akinek tudunk tanulni a hibáiból, akik által ki tudunk magunk elé tűzni egy célt, amit kemény munkával elérhetünk. Minden nagy embernek van vagy volt egy példaképe, akinek az életéből, kitartásából, valamint elért eredményeiből építkezni tudott és többek között ezek miatt vált sikeressé. A példaképek tehát jók és fontosak mindenki életében és azért van rájuk szükségünk, hogy egy adott területen ösztönözzenek minket és ezáltal jobbak legyünk. 

Vannak viszont rossz példaképek is, amikor egy olyan viselkedést követünk, amit nem kéne vagy például az, amikor az élet minden területén utánozni akarunk valakit és ezt az egyéniségünk bánja.

Fontos, hogy ne utánozni próbáljunk másokat, hanem erőt meríteni cselekedeteikből!

6. Bűn és büntetés.

Milyen a jó, a hatásos büntetés?

Szerintem az a jó büntetés, ami alatt fel tudjuk ismerni, hogy mi rosszat tettünk, hogy tudunk eleget tenni annak, hogy többet ne forduljon elő, vagy legalábbis minél kevesebbet tegyük meg ismét azt a rossz dolgot a jövőben, amit elkövettünk.

Mi a véleménye Dante ítéleteiről?

Dante törvényeit elég furcsán csoportosítja és vannak olyan elhanyagolható dolgok, amit számba vesz, de például a gyilkosságot nem teszi bele még a legkisebb bűnök csoportjába sem, az árulást pedig a legnagyobbal közé sorolja. Azt hiszem ha ezek a törvények lennének érvényben jelenleg, akkor elég furcsa világot élnénk, mivel ezek nem állnák meg a helyüket a valóságban.

Mi a véleménye az alternatív büntetésekről?

Az alternatív büntetés arról szól, hogy egy elkövetett bűn után egy megegyezett módon törleszt a sértettnek az elkövető, amennyiben a szenvedő fél belemegy ebbe. Akár pénz formájában vagy bármilyen más módon.
Szerintem a büntetés ezen módja egyáltalán nem helyes, mert hiába hogy kártérítést kapunk, de a bűnös nem bűnhődik a tettei miatt. A 3 év alatti büntetéseket el lehet ugyanis engedni, ha a sértett beleegyezik az alternatív büntetésbe. Így a bűnös nem törődik azzal hogy mit tett, mert minek is tenné, ha ugyan úgy megy tovább az élete mindenfajta büntetés nélkül. A kártérítés közel sem számít akkora büntetésnek, mintha például letöltünk 2 évet a börtönben. Emiatt, megtörténhet hogy a jövőben újra elköveti a szabályszegést, mert ha az előtte lévő alkalommal is "elnézték", akkor most miért ne?
Tehát ha valaki gazdag, minden 3 év alatti büntetést meg tud oldani a vagyonával? Szerencsére nem muszáj belemenni az e fajta büntetési módba, mivel a sértett nem köteles meghallgatni sem a tárgyalni akaró elkövetőt.